A Római-part története

A Római-part népszerűsége egészen a 19. század elejééig nyúlik vissza, gasztronómia, szórakozást, sportolási lehetőség, minden egy helye. Az alábbi cikk rövid betekintést nyújt a Római-part történetébe, bemutatva a fővárosiak egyik „örökkedvenc” pihenőhelyét.

A Római-part Buda északi csücskében található, közel 10 kilométer hosszú partszakasz. Az óbudai partszakasz az Aranyhegyi patak torkolatától egészen Budapest határáig terjed. Minden évszakban népszerű úti cél, Egy hosszú téli nap után pihentető kikapcsolódás egy rövid séta a fagyos Duna –partján, tavasszal az ébredező természet lágy ölén sétálva, nyáron a naplementében sétálva, ősszel pedig a fák sárguló levelei alatt sétálva élvezhetjük adottságait. Mindenki kedvence, hiszen a főváros minden részéről könnyedén megközelíthető. Egy forró nyári napon egy egész napot eltölthetünk a vízpart mellett. A család minden tagja és kedvenc négylábú barátunk is biztosan élvezni fogja az itt eltöltött időt. Kiváló kerékpáros útvonal, kedvez az evezős sportok szerelmeseinek és egy hosszú nap után egy nagyfröccs társaságában átbeszélhetjük a nap legfontosabb történéseit.

A retro-életérzés tagadhatatlan a különböző vendéglátó egységekből kiáramló illatoknak köszönhetően, hiszen a ropogósra sült hekk, a sajtos-tejfölös fokhagymás lángos és egy korsó sör a Római-part elmaradhatatlan velejárója.

Római-part története

A Római-part története egészen a 19. század közepéig vezethető vissza. A fővárosi és környéki lakosok kedvelt fürdőzőhelye, a vízi élet felkapott központja volt. Az evezős sportok meghonosítását a kor két kiemelkedő alakjának, Széchenyi Istvánnak és Wesselényi Miklósnak köszönhetjük. További érdekesség, hogy a Római-parton 1842-ben rendezett első evezős versenyt a Lánchíd tervezője Clark Ádám nyerte meg.

A 19. század végén megalakult az evezős szövetség. Későbbiekben pedig összesen 23 csónakház működött a Római-parton. A parti gasztronómia már a kezdetektől együtt fejlődött a part történetével.

A 20. század elején már öt csárdát – Tüzes, Nap néni, Nap bácsi, Bivalyos, Haraplak -, két vendéglőt – Lieb, Burgermeister - és három szabadstrandot – Hungária, Duna, TUNGSRAM - találhattunk meg a partszakaszon.
Leghíresebb és legrégibb a Bivalyos csárda, melyet 1798-ban a gázlónál kialakult vásártér mellé építettek. A bivalykereskedők itt vásárolták meg a gazdáktól az állatokat. Már a korabeli katonai felmérés térképén is megtalálható volt a csárda akkori W. h. jelzése. A csárda köré gyűltek a kézművesek is: kirakodóvásáraik a mai búcsúk hangulatát idézték. Az 1930-as évektől a római-parti élet és a vadevezősök kedvelt szórakozóhelyévé vált.

Az 1953-as árvíz után megépítették a Nánási úti és a Királyok útja melletti nyúlgátat, 1980-re pedig elkészült a Duna mellett futó Békásmegyeri-lakótelepet is védő gát, azaz a római-parti végleges védmű első szakasza. Ez Pünkösdfürdő utcától a város határáig kiváltotta a Királyok úti gátat.

A 20. században a Római-part a fővárosi vízi sportok paradicsomává vált. A Római-part egyet jelentett a Dunával és a csónakházzal. Vállalati, egyesületi és magán csónakházak tucatjait építették fel, Hétvégeken a fővárosiak a tiszta vizű Dunában fürdőzéssel pihenték ki a hét fáradalmait, az aktív pihenés szerelmesei kajakba/kenuba pattantak és áteveztek a közeli Lupa-szigetre vagy Szentendrére. Sajnos a vízminőség romlása miatt a fürdőhelyeket 1973-ban megszüntették.

A modern Római-part

A rendszerváltás után a vállalati üdülőházakat és a csónakházakat privatizálták. Így sajnos többségük bezárt, átépítették vagy lebontották őket. Helyükre a 2000-es évek elején lakóparkokat kezdtek el építeni. Számos változáson ment keresztül az elmúlt 21 évben a partszakasz. Új éttermek, szállodák, különböző vendéglátói egységek jöttek-mentek: azonban a Római-part varázsa a régi maradt.

A korábbi csendes hétvégi pihenő övezetből mára egy nyüzsgő, hétvégente zsúfolt, programokban gazdag központ alakult ki. A 23 csónakházból jelenleg öt működik. A természeti értékek megőrzésének hála és az öreg fák lombjai alatt pihenve újra és újra átélhetjük a 100 évvel ezelőtti hangulat.